Magyarország! Így szeretlek?

Igen, tudom, persze, hogy szörnyű a helyzet, világválság van, adónövelés, segélymegvonás meg a többi. De a mai napon rádöbbentem, hogy nem csak nekem tűnt fel a régi-új divat: a magyar önsajnálatba merülés.
Mélyen magunkba kell ahhoz néznünk, hogy azt tudjuk mondani, mi magyarok nagyon kettős lelkű alakok vagyunk.
Egyrészről mérhetetlenül büszkék tudunk lenni a múltunkra, hagyományainkra és sikereinkre. Rengeteg időt fordítunk a kultúra ápolására, a művészet támogatására, vagy éppen a Nobel-díjasaink ismertetésére. Amikor az Olimpiai Játékok zajlottak, hirtelen pár percre mindenki nagyon sportolónak és még inkább nagyon magyarnak érezte magát. És rajtam kívül több millióan értik, hogy mire gondolok, ha azt mondom: "Soproni reklám".
Ekkor még azt hiszed, hogy szereted Magyarországot.
Amint azt mondom, hogy továbbtanulás, vagy elhelyezkedés, már más a helyzet. Ugyanúgy érted, hogy mire gondolok, csak ez esetben egy fintor jelenik meg az arcodon, és úgy érzed magad, mintha a fogadat húznák. Pedig aki valóban akar valamit, az megoldást keres és nem kifogást. Soha senki nem mondta, hogy könnyű lesz, sőt, előre megmondták neked, hogy nehéz lesz. Akkor most mégis miért csodálkozol?
Megijedtél. Ilyenkor mit szokott csinálni egy állat? Menekül.
És mik volnánk mi? Miért teremtett minket az Isten erre a Világra?Kalandvágyból?
Nem. Isten egy gondolkodó lényt teremtett: EMBERT. Az ember attól különbözik az állatoktól, hogy gondolkodik és önálló döntéseket hoz.
Nem menekül, hanem szembenéz a problémákkal és megoldja azokat.
Én csupán a következők megfontolását kérem mindenkitől:

"Ember küzdj és bízva bízzál!
De, ha nem megy legalább engem hagyjál! "
/Depresszió Zenekar /

 

Miért pont Ady?

Ez egy olyan kérdés, melyet rögtön azután szoktam kapni, miután közlöm, hogy nekem igenis ő a kedvenc költőm.
Arany János fogalmazta meg a Vojtina Ars Poétikájában: Költő hazudj, de rajt' ne fogjanak!
Ez esetben Ady vagy nem hazudik, vagy jól csinálja, mindenesetre műveiben végtelen őszinteséggel beszél az élet akkori tabu-témáiról. Versei jó részének témája éppen a felfokozott vágy, az erotika kibontakoztatása és a vallás megkérdőjelezése. Az utóbbi egy olyan téma, amivel napjainkig is csak kevesen mertek foglalkozni.
Úgy hiszem, hogy e tekintetben Ady sokkal nagyobb reformer volt Petőfinél. Ady nem csak egy nemzet forradalmát, hanem saját szíve forradalmát is megélte, amihez pont a magánytól való emberi félelem miatt jóval nagyobb bátorság kellett. Ady kellően merész volt ahhoz, hogy egyedül szálljon szembe legnagyobb félelmeivel.
Ő nem tartozott a szerény költők közé, de mindig azt mondta és írta le, amit gondolt. Egy percig sem csodálkozom azon, hogy versei nem arattak osztatlan sikert, mindig is erősen feszegette az őszinteség és a modortalanság határát.
Többek között verseinek politikai mellékíze is volt. Őt már erősen megcsapta Párizsban a változás szele, így nem igazán érezte jól magát a feudálisan elmaradott Magyarországon. Ady bízott a változásban minden téren. Talán a mottójának tekinthetjük: Másképp mint mások!
Ami engem Ady verseiben leginkább megfogott, azt Tamás Gáspár Miklós fogalmazta meg az ezredforduló utáni második esztendőben: A költő megírta a bibliát, érteni senki sem meri.
Ő látott mindent: múltat, jelent és jövőt. Hiába szólt, süket fülekre lelt.
A költő 132. születésnapjához közeledvén annyit kívánok mindenkinek, hogy merjük érteni Adyt!

És a többivel mi lesz?!

Nagyon kedves és empatikus társadalom tudunk mi lenni, ezt megmutattuk a 11 éves kaposvári kisfiú eltűnése és halálakor is. Tényleg figyelemre méltó volt az összefogás és aktivitás, amit sokan tanúsítottak.
DE:
Ki gondoskodik a többi gyermek előkerüléséről? Mert hogy jelenleg is száz körül jár az eltűnt kiskorúak száma. Arról nem is beszélve, hogy évenként 11 000  kiskorú eltűnését jelentik be.
Vannak az előkerítésükre irányuló törekvések a rendőrségen kívül is.
Ilyenek például a Csellengők műsor, vagy a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány. Sajnos ezek a kezdeményezések már az eltűnt gyerekek után kutatnak legtöbbször.
Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a megelőzés terén nem vagyunk éppen túlságosan előrehaladottak.
Talán az egyetlen esélyes megelőző tevékenység (jelölt) a D.A.D.A. program, de az sem igazán erről szól.
Kiknek kellene a megelőzésben aktívan szerepet vállalni? Egyáltalán mik a kiváltó okok?
Két jelenséget muszáj megkülönböztetnünk: a családból és az intézetből eltűnt gyerekek.
Az intézetekből sokkal több gyerek tűnik el, általában az ottani körülmények miatt. Itt alapvetően a nevelők feladatkörébe tartozna az eltűnések megelőzése, de nem véletlenül került feltételes módba. Ők ugyanis koránt sincsenek egyszerű helyzetben: egyszerre elég sok gyerekért felelnek és a körülményeken ők sem tudnak sokat változtatni.
Azok a gyermekek, akik a családjukból szöknek el, többnyire a nyomasztó családi légkör, vagy éppen az iskolai kudarcok miatt döntenek a menekülés mellett. Itt a szülőknek óriási felelősségük van. De rajtuk kívül a pedagógusoknak is.
Én szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy ne csak akkor essünk kétségbe, amikor már baj van, hanem ismerjük fel és előzzük meg az ilyen eseteket.

Lehetséges, hogy semmi sem változott?

"Közönyös a világ... az élet
Egy összezsúfolt táncterem,
Sürög-forog, jő-megy a népség
Be és ki, szűnes-szüntelen.
És a jövőket, távozókat
Ki győzné mind köszönteni!
Nagy részvétel, ha némelyikünk
Az ismerőst... megismeri."

Azt is hihetnénk hogy ezek a szavak ma kerültek papírra, pedig ez esetben tévedünk. Már több mint 150 évvel ezelőtt íródott Arany János tollából Kertben című verse egyik strófájaként.
Akkoriban még se számítógép se telefon nem állt rendelkezésre és a fejlődés sem gyorsult fel annyira, mint manapság. Akkor hát mi lehetett az oka ennek a ma is ismeretes jelenségnek?
Egyrészt tisztáznunk kell, hogy itt nem arról van szó, hogy nem figyelnénk egymásra, hanem, hogy nem foglalkozunk a másikkal. Ezt azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, hogy mi történik a környezetünkben, csak éppen nem válunk szerves részévé az eseményeknek.
Hogy ez jó vagy éppen rossz-e nekünk, döntse el mindenki maga kedvére!
Alapvetően mindenkiben fellehető az affinitás, amely cselekvésre készteti az embert. Csak egy hatalom van amely képes legyőzni ezt az ősi ösztönt, ami nem más, mint a hiúság. Ez a sátáni erő az oka olykor feltörő kicsinyes közönyösségünknek. Az a félelem, hogy mit gondolnak majd rólam mások... Nincs olyan ember aki ne ismerné ezt az érzést.
Így aztán nem teszünk semmit,csak nézünk ki a fejünkből karba tett kézzel. Na ez igen! Ennyire gyarlók tudunk mi lenni, isteni teremtmények. Ezért aztán valóban érdemes volt minket megteremteni! A lélek helyett a szem, a kéz helyett a száj, ezért látás helyett csak nézünk és a szánk jár a kezünk helyett.
Próbáljuk meg utánozni a gyermekeket és a Világ rendbe jön!

Bujtor István, a magyar Bud Spencer

Mindenki ismeri a nevét, ami nem csoda, hiszen meghatározó alakja (volt) a magyar filmművészetnek. A volt szócska nem véletlenül került zárójelbe, hanem azért mert filmjeivel tagadhatatlanul bevéste magát a magyar emberek szívébe. A magyarokon belül is a balatoniakéba biztos.
De ki is volt ez az ember, aki megörökítette a 80as és 90es évek turizmusának képeit, méghozzá nem is akárhogy, hanem krimifilmekben?

A magyar Bud Spencer...
A Veszprémi Petőfi Színház direktora...
Filmrendező...
Forgatókönyvíró...
Színész...

Ő bizony anyakönyvezett nevén Frenreisz István volt. Nem mellesleg anyai ágon a híres Gundel család leszármazottja. Eredetileg közgazdaságtant tanult külkereskedelem szakon, de már egyetemi évei alatt elkezdett a színészkedéssel foglalkozni.
Egy tucat színdarabban játszott szerepet, melynek egy részét később meg is rendezte.Később filmekben játszott, majd 1980-ban megálmodta és eljátszotta Ötvös Csöpi rendőrnyomozót. Ez az a figura, aki mindig túljárt Kardos Doktor (Kern András) eszén. Jó pár bűnügyi rejtélyt megoldottak közösen, és ami számomra a legkedvesebb, hogy a jelenetek többségének felvételére a Balaton partján került sor.
Ezért olyan kedvesek számomra a Pogány Madonna, a Hamis a baba és a többiek.
Ma is nagy örömmel nézegetjük meg ezeket a filmeket, mert mindig mosolyt csalnak az arcunkra, és emlékeztetnek rá, hogy a régi értékek nem vesztek el!

Divatsport, avagy mi lesz veled gyermeksereg?

Azt, hogy hogyan csináltak az egészséges életmódból divatot, már megfigyelhettük az elmúlt évek során. De nem csak az életmódból, hanem például zenéből, kertészkedésből, hobbikból is. Mondanom sem kell, hogy a különböző érdekek mellett óriási pénzek állnak a divathobbigyártás mögött is.
A kedvenc példám erre a tizenéves lányok körében felkapott Pony Klub Láz. Na, ebben igencsak sokan „szenvedtek-szenvednek”. Addig nincs is gond, ameddig csak nézegetik a cuki pacis cuccaikat, de ha valaki egy jót szeretne nevetni, az nézzen meg egy ilyen kis copfos fruskát, amikor először jár lovardában (természetesen cuki rózsaszín strasszos glitteres flitteres felszerelésben).  Az még mind semmi, hogy az első öt másodpercben fintorogva közli, hogy a ló büdös, de utána még lazán képes visítozva futkorászni a lovak körül. Ilyen esetekben két lehetőség merül fel, vagy integrálódik a lovas közösségbe, vagy előbb-utóbb felhagy a pacizással. De se baj, a lovas táborok szervezői nagyrészt belőlük élnek, akiket én becsülök a végtelen türelmükért. Ja és persze a multik is belőlük élnek, akik ezeket a cuki olcsó kínai cuccokat sulykolják a gyerekekre.

És van egy ezzel párhuzamos mánia, ami a fiúk körében gyűjti az áldozatait: foci. Itt a multik azzal próbálnak érvényesülni, hogy minél több használati tárgyra rányomtatnak valami focisat. Nekem ezzel csak az a problémám, hogy sokszor ezeket a sportolókat, akikre a gyerekek példaképként néznek, már csak az eladhatóságuk és nem a játékuk alapján ítélik meg.  Sokszor a legfelkapottabb játékosok éppen a legnyápicabb, színészkedők közé tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek legtöbbször nem kapnak megfelelő képet a sportról, inkább csak celebeket majmolnak. Amikor pedig ezek a gyerekek kimennek a pályára, hasonlóan fognak viselkedni ahhoz, mint amit a tévében láttak. Elképzelhető tehát, hogy ezek a gyerekek is ugyanúgy színészkednek, vagy szabálytalankodnak ahelyett, hogy becsületesen küzdenének. Pedig a sport nem kéne, hogy a csalásról szóljon, főleg nem kiskorban.
 

Gondolod, hogy mit gondol?

Érdekes jelenség a társadalom életében az egyéni véleménynyilvánítás szabadsága.Megyek az utcán és látom az embereket, ahogy rám néznek, rögtön tudom hogy az arcukra van írva minden, amit gondolnak. Néha értek egy pár jelet, de mindig is szerettem volna tudni, hogy vajon milyen lehet úgy végigmenni a járdaköveken, hogy az emberek nyitott könyvként vonulnak előtted. Vajon akarom én egyáltalán tudni, hogy ők mit gondolnak rólam, amikor először rám néznek? A saját kíváncsiságom, vagy a hiúságom nagyobb?

KOCKA Kinek mit jelent?

Egy kocka …         ami foglalkoztatja az egész Világot,
                               amiről híres Magyarország,
                               amit egy magyar építész talált fel,
                               ami összehozza és szórakoztatja emberek millióit.

Remélem kitalálta már mindenki, hogy Rubik Ernő híres találmányára, a Rubik kockára gondolok. Az a rejtély, ami tényeken alapul és rengetegen fáradoztak már a megfejtésén. Egy egyszerű maroknyi tárgy, mely mindenki agyát meg tudja dolgoztatni. Néha játék, máskor pedig jóval több annál. Van, akinek a mániája, és vannak, akiket összekovácsol. Van, akit felbosszant, vagy éppen megnyugtat. Kinek türelemjáték, kinek gyerekjáték. Kihívásokkal teli szórakozást is nyújthat.

A lényeg az, hogy mindenki számára mást és mást jelent. Pedig "csak" egy kocka.

A brit tudósok, avagy az orangutánok mélylélektana

Én szeretnék egyszer valóban ismerni egy brit tudóst és megkérdezni tőle, hogy mi készteti őket, ott azon a távoli szigeten arra, hogy teljesen felesleges információk tömkelegét zúdítsák a világhálón keresztül a nyakunkba. Egyáltalán ki az, aki ezért fizet nekik, és mi lehet ezzel a szándéka?
Úgy érzem, néha jobb lenne elmerülni a tudatlanság áldásos hatásaiban. Főleg, amikor azt szeretnék belém sulykolni, hogy a boldog orangutánok tovább élnek, és ez nekem jó.Valamint szörnyen letörtem, amikor megtudtam, hogy a birkák egoisták.
És igen, néha én is aggódok a klímaváltozás okozta következmények miatt, de nem hiszem, hogy fokhagymával kéne szerencsétlen teheneket etetni.
És akkor arról a katarzisról még nem is beszéltem, amit az okozott számomra, hogy megtudhattam, a brit tudósok 62%-a valójában nem is brit. De most őszintén: ki lepődik meg azok után, hogy tudjuk, hogy London népessége például nagyrészt bevándorlókból áll. Természetesen ezt is gondosan a brit tudósok kutatták fel -ezzel is próbálva másra kenni a sarat- csak azt felejtették el közölni, hogy ettől függetlenül mindez Angliában történik. Vagyis az angolok adnak ki pénzt olyan kutatásra is például, ami azt fejtegeti, hogy miért van veszélyben a városi VERÉBpopuláció.

Az, amiről mi azt sem tudjuk honnan vegyünk, keressünk: energia, pénz, idő. Ők ezeket lazán fecsérlik a Világ legfeleslegesebb kutatásaira. Kellemes és HASZNOS időtöltést kívánok nektek és nekik is!

Pont mint a mesében!

Több mint 250 magyar kastély vár szebb napokra, adta hírül a HVG internetes magazin. Ezek ára jelentősen eltér egymástól, de legtöbbjük felújításra szorul. A gazdasági válság, mint azt tudjuk, Magyarországot is elérte, így jelenleg tőke híján üresen állnak ezek a régi épületek. A jó hír, hogy többnyire önkormányzati tulajdonban vannak.
Szívem szerint én iskolákat és kollégiumokat költöztetnék beléjük. Esetleg óvoda vagy egyetemi épületnek használnám őket. Meggyőződésem, hogy egy tradíciókkal rendelkező épület inspirálhatja az feltörekvő tehetséges új generációt. A helyreállításba be lehetne vonni a fiatalokat is. Így meg is lenne az önkéntes kvóta, ami az érettségi bizonyítványhoz szükséges, valamint  a közös munka egy jól működő közösséget kovácsolna az együtt dolgozó fiatalokból. Bizonyára lehetne pályázni a felújításra, ha az épület utána a közoktatást szolgálná.
Úgy gondolom, hogy a fiatalok távol érzik maguktól a történelmet és a hagyományokat legfőképpen azért, mert nem ismerik. Ha benne élnek és tudnak a rájuk maradt örökséggel harmóniában élni, akkor ez egy szoros köteléket épít ki a múltjukkal. Valószínűleg jobban megbecsülnék a régi értékeket, ha kicsit magukénak érezhetnék őket. Erre remek lehetőséget nyújtana egy régi épület felújítása és használata. Az már csupán részletkérdés, hogy a kúriát végül is zeneiskolaként, ifjúsági házként, vagy éppen óvodaként használnák.
A legjobb példa talán pont Anglia erre, ahol a neves iskolák régi épületekben lelhető fel. Ehhez hasonlót egy kis energiaráfordítással Magyarországon is meg lehetne valósítani. Én sok BÁTORSÁGOT kívánok hozzá!

ÓVJUK?

Miközben a Világ minden pontján el vannak foglalva a környezetszennyezés eget rengető problémájával, addig itt Magyarországon még az alapfeltételei sincsenek mindenhol megteremtve egy környezettudatosabb életmódnak.
Tegyük fel, hogy valahova nem autóval szeretnék eljutni. Első lehetőségem az, hogy gyalog megyek. Ebben az esetben eleve a hosszabb távok kilőve, de még így is akadhat problémám: a nyári hőségben szinte sehol egy ivókút. Ugyanez a probléma merül fel, ha kerékpárral közlekedek. Ja és még egy: megfigyelhető tendencia, hogy a komolyabb kerékpárműhelyek sem a kerékpárút mentén épülnek fel. Tehát, ha bármi műszaki hiba csúszna be, valószínűleg egy kisebb szerviznél kötnék ki, ahol aztán vagy megoldják a problémát, vagy nem.
A fiatal görkorcsolyázók és gördeszkázók sincsenek könnyű helyzetben: a városban a macskakövekkel, vidéken pedig a kiszóródott murvával kell harcot vívniuk.
Előfordulhat, hogy az időjárás nem kedvez nekünk, így kénytelen az ember tömegközlekedéssel utazni, na de milyen áron? A diákjegy még egész kedvező, szóval az árától még el is tekinthetek, de a menetrend köztudottan magában rejti az őskáoszt. Idáig az volt a magyarázat, hogy a buszok, azért nem alkalmazkodnak a tanulókhoz és a dolgozókhoz, mert a vonatokhoz igazítják őket. De akkor mégis, hogy lehet az, hogy megérkezek valahova busszal, és se busz, se vonatcsatlakozás nincsen két órán belül? Az egész állomás úgy nézett ki, mint ahol ciánoztak. Egy teremtett lélek nem volt sehol. Én elhiszem, hogy este hét óra, az vacsoraidő, de azért van, aki nem kötött munkaidőben dolgozik. Így aztán az Isten háta mögöttinek éreztem azt a Balaton-parti települést, ahol élek. Holott ez egy kieső térségben még sokkal rosszabb is lehetne, de ebbe már bele se mertem gondolni.
A szelektív hulladékgyűjtés pedig egy jó pár helyen még mindig csak álom csupán. A mi településünk is kapott egy szép szelektív hulladékudvart, és elrakták egy olyan kieső helyre, hogy ha oda akarnánk vinni a szemetet, több mint egy kilométeres kitérőt kellene tennünk.
A másik kedvencem a nemzeti park és az erdészet. Ha egy vaddisznó megrongál egy kocsit, vagy az őz lerágja a szőlőskertek hajtásait, akkor nincs gazdája. Senki nem vállalja érte a felelősséget. De ha lelövi az ember és hazaviszi a húsát, akkor rögtön van gazdája, akinek fizetni kell, mint a katonatiszt. Ha az én állatom kárt tesz valamiben, akkor én vállalom a vele járó költséget. Itt ez hogyan működik? KI FIZETI KI a kocsi helyreállítását vagy a szőlősgazdát ért károkat? Kérdezem én kis naivan: Hol itt az igazság?
Én azért pozitívan állok a jövőhöz és reménykedem abban, hogy valaha nem csak tettetni fogjuk a környezetvédelmet, hanem gyakorolni is.

.

Blogírás

Mivel idáig nem igazán vezettem blogot, így gondoltam megnézek párat, hogyan is kell ezt csinálni. Szó se róla, hasznomra vált e ténykedésem: pillanatokon belül megtudtam, hogy hogyan nem szeretnék blogot írni. Én tényleg becsülöm azon törvényt tisztelő, vagy éppen nem tisztelő nőnemű állampolgárainkat, akiknek van bátorságuk kiteregetni a hálóra a szívszennyest. Ellenben nem hinném, hogy ezt bárki is élvezettel olvasná, vagy, hogy ettől javulna a magyar nők megbecsültsége.
Találtam még továbbá főzőcskézős, anyázgatós és szépítkezős blogot is. Remélem senki sem lepődik meg azon, ha ezen blog semelyik fajtába nem lesz besorolható. Nem fogom szidni a kormányt, vagy bármelyik másik pártot. Tekintve, hogy tökéletes politikai kormányzás nem létezik.
Ha alpári hangvételben írnám kritikáimat, valószínűleg jelentősen megnőne a blog olvasottsága eltekintve Puzsér Róbert pálya(ámok)futását. Ennyi erővel meztelen képeket is tölthetnék fel magamról és ugyanott tartanék.
Tehát számomra egy blog írása nem egyenlő a saját népszerűségem növelésével, vagy éppen a hobbim népszerűsítésével. Arra törekszem, hogy egy egészen új személetmódot ismertessek az olvasókkal.

Cím?

Kedves olvasó!

Habár lehet, hogy sokkal elegánsabbnak tűnne, hogy most magázódjak azzal a bizonyos mindenkivel, aki ezt a blogot olvassa, ettől most mégis eltekintenék. Egy 17 éves kislánynak még ez amúgy is bocsánatos bűn.

Szóval most biztos felmerül benned a kérdés, hogy mit akar ez és egyáltalán miért olvasom én az ő blogját. Van egy jó és egy rossz hírem: A jó az, hogy az első kérdésre tudom a választ: véleményt nyilvánítani (embernyelven: kritizálni mindent, esetleg még provokálni is). A rossz hír az, hogy a második kérdésedre én sem tudom a választ, valamint, hogy az első válasz sem hangzik valami bizalomgerjesztően.

Esetleg még előfordulhat egy olyan probléma is, hogy olyan szó nem létezik, hogy szobjektív. Nem is értem, hogy miért, hiszen mindannyian valahol szobjektíven  (igen, ezt a szót még sikerült ragoznom is) szemléljük a Világot. Törekedünk arra, hogy minél objektívebben gondolkodjunk, de a belénk táplált szubjektivitás ezt persze megakadályozza, így leszünk mi ilyen szobjektív lényekké.

Gondolkodunk és érzünk, tehát vagyunk.

Így vagyok én is, hol itt-hol ott.