Cím?

Kedves olvasó!

Habár lehet, hogy sokkal elegánsabbnak tűnne, hogy most magázódjak azzal a bizonyos mindenkivel, aki ezt a blogot olvassa, ettől most mégis eltekintenék. Egy 17 éves kislánynak még ez amúgy is bocsánatos bűn.

Szóval most biztos felmerül benned a kérdés, hogy mit akar ez és egyáltalán miért olvasom én az ő blogját. Van egy jó és egy rossz hírem: A jó az, hogy az első kérdésre tudom a választ: véleményt nyilvánítani (embernyelven: kritizálni mindent, esetleg még provokálni is). A rossz hír az, hogy a második kérdésedre én sem tudom a választ, valamint, hogy az első válasz sem hangzik valami bizalomgerjesztően.

Esetleg még előfordulhat egy olyan probléma is, hogy olyan szó nem létezik, hogy szobjektív. Nem is értem, hogy miért, hiszen mindannyian valahol szobjektíven  (igen, ezt a szót még sikerült ragoznom is) szemléljük a Világot. Törekedünk arra, hogy minél objektívebben gondolkodjunk, de a belénk táplált szubjektivitás ezt persze megakadályozza, így leszünk mi ilyen szobjektív lényekké.

Gondolkodunk és érzünk, tehát vagyunk.

Így vagyok én is, hol itt-hol ott.