Magyarország! Így szeretlek?

Igen, tudom, persze, hogy szörnyű a helyzet, világválság van, adónövelés, segélymegvonás meg a többi. De a mai napon rádöbbentem, hogy nem csak nekem tűnt fel a régi-új divat: a magyar önsajnálatba merülés.
Mélyen magunkba kell ahhoz néznünk, hogy azt tudjuk mondani, mi magyarok nagyon kettős lelkű alakok vagyunk.
Egyrészről mérhetetlenül büszkék tudunk lenni a múltunkra, hagyományainkra és sikereinkre. Rengeteg időt fordítunk a kultúra ápolására, a művészet támogatására, vagy éppen a Nobel-díjasaink ismertetésére. Amikor az Olimpiai Játékok zajlottak, hirtelen pár percre mindenki nagyon sportolónak és még inkább nagyon magyarnak érezte magát. És rajtam kívül több millióan értik, hogy mire gondolok, ha azt mondom: "Soproni reklám".
Ekkor még azt hiszed, hogy szereted Magyarországot.
Amint azt mondom, hogy továbbtanulás, vagy elhelyezkedés, már más a helyzet. Ugyanúgy érted, hogy mire gondolok, csak ez esetben egy fintor jelenik meg az arcodon, és úgy érzed magad, mintha a fogadat húznák. Pedig aki valóban akar valamit, az megoldást keres és nem kifogást. Soha senki nem mondta, hogy könnyű lesz, sőt, előre megmondták neked, hogy nehéz lesz. Akkor most mégis miért csodálkozol?
Megijedtél. Ilyenkor mit szokott csinálni egy állat? Menekül.
És mik volnánk mi? Miért teremtett minket az Isten erre a Világra?Kalandvágyból?
Nem. Isten egy gondolkodó lényt teremtett: EMBERT. Az ember attól különbözik az állatoktól, hogy gondolkodik és önálló döntéseket hoz.
Nem menekül, hanem szembenéz a problémákkal és megoldja azokat.
Én csupán a következők megfontolását kérem mindenkitől:

"Ember küzdj és bízva bízzál!
De, ha nem megy legalább engem hagyjál! "
/Depresszió Zenekar /

 

Miért pont Ady?

Ez egy olyan kérdés, melyet rögtön azután szoktam kapni, miután közlöm, hogy nekem igenis ő a kedvenc költőm.
Arany János fogalmazta meg a Vojtina Ars Poétikájában: Költő hazudj, de rajt' ne fogjanak!
Ez esetben Ady vagy nem hazudik, vagy jól csinálja, mindenesetre műveiben végtelen őszinteséggel beszél az élet akkori tabu-témáiról. Versei jó részének témája éppen a felfokozott vágy, az erotika kibontakoztatása és a vallás megkérdőjelezése. Az utóbbi egy olyan téma, amivel napjainkig is csak kevesen mertek foglalkozni.
Úgy hiszem, hogy e tekintetben Ady sokkal nagyobb reformer volt Petőfinél. Ady nem csak egy nemzet forradalmát, hanem saját szíve forradalmát is megélte, amihez pont a magánytól való emberi félelem miatt jóval nagyobb bátorság kellett. Ady kellően merész volt ahhoz, hogy egyedül szálljon szembe legnagyobb félelmeivel.
Ő nem tartozott a szerény költők közé, de mindig azt mondta és írta le, amit gondolt. Egy percig sem csodálkozom azon, hogy versei nem arattak osztatlan sikert, mindig is erősen feszegette az őszinteség és a modortalanság határát.
Többek között verseinek politikai mellékíze is volt. Őt már erősen megcsapta Párizsban a változás szele, így nem igazán érezte jól magát a feudálisan elmaradott Magyarországon. Ady bízott a változásban minden téren. Talán a mottójának tekinthetjük: Másképp mint mások!
Ami engem Ady verseiben leginkább megfogott, azt Tamás Gáspár Miklós fogalmazta meg az ezredforduló utáni második esztendőben: A költő megírta a bibliát, érteni senki sem meri.
Ő látott mindent: múltat, jelent és jövőt. Hiába szólt, süket fülekre lelt.
A költő 132. születésnapjához közeledvén annyit kívánok mindenkinek, hogy merjük érteni Adyt!

És a többivel mi lesz?!

Nagyon kedves és empatikus társadalom tudunk mi lenni, ezt megmutattuk a 11 éves kaposvári kisfiú eltűnése és halálakor is. Tényleg figyelemre méltó volt az összefogás és aktivitás, amit sokan tanúsítottak.
DE:
Ki gondoskodik a többi gyermek előkerüléséről? Mert hogy jelenleg is száz körül jár az eltűnt kiskorúak száma. Arról nem is beszélve, hogy évenként 11 000  kiskorú eltűnését jelentik be.
Vannak az előkerítésükre irányuló törekvések a rendőrségen kívül is.
Ilyenek például a Csellengők műsor, vagy a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány. Sajnos ezek a kezdeményezések már az eltűnt gyerekek után kutatnak legtöbbször.
Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a megelőzés terén nem vagyunk éppen túlságosan előrehaladottak.
Talán az egyetlen esélyes megelőző tevékenység (jelölt) a D.A.D.A. program, de az sem igazán erről szól.
Kiknek kellene a megelőzésben aktívan szerepet vállalni? Egyáltalán mik a kiváltó okok?
Két jelenséget muszáj megkülönböztetnünk: a családból és az intézetből eltűnt gyerekek.
Az intézetekből sokkal több gyerek tűnik el, általában az ottani körülmények miatt. Itt alapvetően a nevelők feladatkörébe tartozna az eltűnések megelőzése, de nem véletlenül került feltételes módba. Ők ugyanis koránt sincsenek egyszerű helyzetben: egyszerre elég sok gyerekért felelnek és a körülményeken ők sem tudnak sokat változtatni.
Azok a gyermekek, akik a családjukból szöknek el, többnyire a nyomasztó családi légkör, vagy éppen az iskolai kudarcok miatt döntenek a menekülés mellett. Itt a szülőknek óriási felelősségük van. De rajtuk kívül a pedagógusoknak is.
Én szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy ne csak akkor essünk kétségbe, amikor már baj van, hanem ismerjük fel és előzzük meg az ilyen eseteket.