Arany János fogalmazta meg a Vojtina Ars Poétikájában: Költő hazudj, de rajt' ne fogjanak!
Ez esetben Ady vagy nem hazudik, vagy jól csinálja, mindenesetre műveiben végtelen őszinteséggel beszél az élet akkori tabu-témáiról. Versei jó részének témája éppen a felfokozott vágy, az erotika kibontakoztatása és a vallás megkérdőjelezése. Az utóbbi egy olyan téma, amivel napjainkig is csak kevesen mertek foglalkozni.
Úgy hiszem, hogy e tekintetben Ady sokkal nagyobb reformer volt Petőfinél. Ady nem csak egy nemzet forradalmát, hanem saját szíve forradalmát is megélte, amihez pont a magánytól való emberi félelem miatt jóval nagyobb bátorság kellett. Ady kellően merész volt ahhoz, hogy egyedül szálljon szembe legnagyobb félelmeivel.
Ő nem tartozott a szerény költők közé, de mindig azt mondta és írta le, amit gondolt. Egy percig sem csodálkozom azon, hogy versei nem arattak osztatlan sikert, mindig is erősen feszegette az őszinteség és a modortalanság határát.
Többek között verseinek politikai mellékíze is volt. Őt már erősen megcsapta Párizsban a változás szele, így nem igazán érezte jól magát a feudálisan elmaradott Magyarországon. Ady bízott a változásban minden téren. Talán a mottójának tekinthetjük: Másképp mint mások!
Ami engem Ady verseiben leginkább megfogott, azt Tamás Gáspár Miklós fogalmazta meg az ezredforduló utáni második esztendőben: A költő megírta a bibliát, érteni senki sem meri.
Ő látott mindent: múltat, jelent és jövőt. Hiába szólt, süket fülekre lelt.
A költő 132. születésnapjához közeledvén annyit kívánok mindenkinek, hogy merjük érteni Adyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése